Érdekességek a parafáról

A fiatal tölgy kérge, amelyet még nem hámoztak, az úgynevezett hím pora. Ez többnyire csak mentőövekhez vagy szigetelőanyagnak alkalmas. Csak az első hántás után kiújuló női pora az igazi becses nyersanyag. Ez már 10-15 cm vastag, de csak hét-nyolc esztendővel az első hámozás után fejthető. Egyébként is csak 6-12 esztendős időközökben lehet egy fáról kérget hámozni. Sőt, ha igen vastag és jóminőségű lapokat akarunk, 15-18 évig is kell várnunk. De akkor aztán 20-30 cm vastag lemezeket hasíthatunk a finom parafa-kéregből.

A lehántott kérget hatalmas kazlakba rakják az erdő tisztásain s ott a helyszínen, kezdetleges, de megbízható mérlegszerkezettel, mindjárt le is mérik a súlyát. Még ez az egyszerűnek látszó művelet is annyi ügyességgel jár, hogy csak tapasztalt kéreghántolók vállalkozhatnak rá. Lecsiszolják a lemezek durva, külső rétegét és széleiken lemetszik, hogy a rendelő iparos vagy gyár az anyag belsejét keresztmetszetben láthassa. A lemért, lecsiszolt és osztályozott nyersanyag ezután a feldolgozó-telepre kerül.

Pérignon páter találmánya

Ott először hosszú ideig tárolják, majd gőzben vagy forró vízben huzamosabb ideig főzik. Ezáltal pompásan rugalmas és sima lesz. Az így „megnemesített” anyagból különböző vastagságú lemezeket hasítanak, és osztályozva, rakásokba kötve, szállítják azokba a gyárakba, ahol a parafából különböző iparcikkek készülnek.
Mert a parafa rengeteg közhasznú árú alapanyaga. Mindig is érték volt; igaz, hogy a régi időkben nem becsülték annyira, mint ma. De már az ókori egyiptomiak is faragtak belőle koporsót, a rómaiak méhkast, a halászok pedig hálószerkezetet. De arról nem álmodtak, milyen hű őrzője és frissentartója lehetne ez a fa Bacchus italának, a bornak, ha... nos, ha a rómaiak már ismerték volna a parafadugót. De nem ismerték; a bort csak nyitott edényekben raktározták és legfeljebb a felületére öntött olajréteggel zárták el a levegőtől. Felesleges mondanunk, hogy a „palackozásnak” ez a módja a legfinomabb bornak sem vált túlságos előnyére...
De így volt ez még a középkoron át is, mindaddig, amíg don Pérignon, egy francia bencésrendi szerzetes, aki 1700 táján a pezsgőt feltalálta, ezzel együtt rájött arra is, hogy a borneműeket legjobb parafával bedugaszolt, szűknyakú üvegekben eltartani. Egyszerűségében is lángelméjű találmány volt ez és a kis parafadugó egyszeriben meghódította a világot. Manapság a pezsgő-, a bor- és általában mindenféle szeszesital-gyártást és vendéglátóipart éppoly lehetetlenség parafadugó nélkül elképzelni, mint ahogy ruhát sem gomb nélkül, vagy házat ajtó, ablak nélkül. Alig van közszükségleti cikk, amelyet olyan hatalmas tömegekben gyártanának, mint a parafadugót.
Nagy gyárakban, fortélyos gépezetek mellett, fürgén mozgó női ujjak alatt változik át a paratölgy kérge milliárd és milliárd dugóvá. Egy-egy ügyes munkásnő, még közepes teljesítményű gépen is, naponta vagy 5000 borospalack-dugót faraghat ki és egy gyárban százával kattognak ezek a szellemes gépek. Apró kockákká vagdalva kerül beléjük a parafa és formás dugókká faragva hull az alájuk tartott öblös kosarakba. A lefaragott hulladék is értékes melléktermény; a linoleumgyártásban hasznosítják.
A kész dugókat gyakorlott leányok nagyság szerint osztályozzák és kosarakba gyűjtik. A kosarak tartalmát ezután zsákokba gyömöszölve bocsátják áruba. A parafa a legkönnyebb anyagok egyike; nem csoda, ha 25.000 borospalack-dugót, vagy 70.000 orvosságosüveg dugót tartalmazó zsák is legfeljebb, ha 60-70 kilót nyom, amelyet a gyakorlott szállítómunkás a fején is könnyen elcipel.

Kényelem és életmentés….

A parafa nemcsak dugaszolásra eszményi anyag, nemcsak linoleumkészítésre használják. Elsőrendű hő- és hangszigetelő is; darabnagyságúra aprítva és kátránnyal vagy más kötőanyaggal keverve, téglába sajtolják; ez a parafakő; könnyű, szegezhető és az építészetben széltében használatos szigetelőanyag. Parafával bélelt falú szobák télen melegek, nyáron hűvösek maradnak és zajtalanok.
Mindössze 5 cm vastag parafa-fal szigetelőképessége egy egyméter vastag cementfaléval egyenrangú. Parafa-„bélésű” szobában parafával bélelt bútor: a kényelem, a fényűzés netovábbja. Ruhánkat, cipőnket védeni a nedves ég ellen, ma időszerűbb kérdés, mint valaha; erre is eszményi eszköz a parafa. A belőle készült talpbetétnek semmiféle víz meg nem árthat! Egy ötletes portugál parafa-dugó-gyáros csupa dugóból fürdőkabinokat, sátrakat is készít s ezek pompás védelmet nyújtanak a tűző nap és a hideg szél ellen, akár a kéreghántolók kezdetleges parafa-alvóhelye.
De a parafa, ha kell, nemcsak kényelmünket szolgálja, nemcsak egészségünket óvja, hanem életünket is, szorult helyzetekben. Minden vízi- és légi járóművön előírásszerű felszerelés a parafa-mentőöv, amely hevederre, vászonszalagokra felerősített parafa-darabokból áll és a beléje kapaszkodó embert biztosan tartja a vízszínén. Rengeteg emberéletet mentett meg már így a parafa ebben a háborúban és valószínűleg még sokan fogják néki köszönni menekülésüket.
És amint az ember kényelmi igénye nő és élete mind nagyobb veszélyben forog, úgy szorul rá mind jobban és jobban arra a puha, hajlékony, mégis szilárd, rugalmas, kellemetlen lármát, nedvességet, ártalmas hőt, veszélyes ütéseket, lökéseket elhárító anyagra, amellyel a paratölgy kérgében ajándékozta meg a természet...